„Én is szeretlek, köszönöm… (Janethez, a nővéréhez) Remélem, ez végre pontot tesz – remélem, végre lezár egy pletykát, amely túl sok éve kering a sajtóban: Janet és én valóban két különböző ember vagyunk…”
(a közönség nevet)
„Az elmúlt hónapokban eljutottam onnan, hogy ‘Hol van?’ odáig, hogy ‘Itt van újra’, de be kell vallanom, jó érzés, hogy végre embernek tekintenek, nem pedig valamiféle különös személyiségnek. Mivel nem olvasok mindent, amit rólam írnak, nem is tudtam, hogy a világ ennyire furcsának és bizarrnak tart. De ha úgy nősz fel, ahogyan én – öt éves korodtól kezdve százmilliók szeme előtt –, akkor automatikusan más leszel. Az elmúlt hetekben mintha megtisztítottam volna magam, és ez egyfajta újjászületés volt számomra. Olyan, mint egy lelki megtisztulás.”
(a sikító közönséghez) „Én is szeretlek benneteket.”
„A gyermekkoromat teljesen elvették tőlem. Nem volt karácsony, nem voltak születésnapok, nem volt normális gyerekkor, sem a gyerekkor egyszerű örömei – mindezt kemény munka, küzdelem és fájdalom váltotta fel, ami végül anyagi és szakmai sikerhez vezetett. De ez borzalmas árat követelt: azt az időszakot nem tudom visszahozni – mégsem változtatnék semmin az életemben.
Ma, amikor zenét alkotok, úgy érzem, mintha a természet hangszere lennék. Elgondolkodom azon, milyen örömöt érezhet a természet, amikor megnyitjuk a szívünket és kifejezzük az Istentől kapott tehetségünket. A jóváhagyás hangja végiggördül az univerzumon, és az egész világ megtelik varázslattal. Csoda tölti el a szívünket, mert egy pillanatra megpillantjuk az élet játékosságát.
Ezért szeretem annyira a gyerekeket, és ezért tanulok tőlük annyit. Rájöttem, hogy a világ számos problémája – a belvárosi bűnözéstől kezdve a háborúkig, a terrorizmusig és a túlzsúfolt börtönökig – abból fakad, hogy a gyerekektől ellopták a gyermekkorukat. A varázslat, a csoda, a titokzatosság és az ártatlanság egy gyermek szívében azok a kreatív magok, amelyek képesek meggyógyítani a világot. Ezt őszintén hiszem.
Amit a gyerekektől tanulnunk kell, az nem gyerekes. Velük lenni összeköt bennünket az élet mélyebb bölcsességével, amely mindig jelen van, és csak arra vár, hogy megéljük. Ők ismerik azokat a megoldásokat, amelyek a saját szívünkben is ott rejlenek, csak fel kell ismernünk őket. Ma szeretném megköszönni a világ minden gyermekének – különösen a betegeknek és a hátrányos helyzetűeknek… Mélyen érzem a fájdalmatokat.
Szeretném megköszönni mindazoknak is, akik segítettek abban, hogy a tehetségemet itt a Földön kibontakoztathassam. Kezdettől fogva a szüleimnek, minden testvéremnek, különösen Janetnek. Hihetetlenül büszke vagyok rá. Emlékszem, amikor kicsik voltunk, mindig arra kértem, hogy legyen Ginger Rogers, én pedig Fred Astaire…
A Motown családnak, a tanáromnak, Berry Gordynak. Diana Ross, szeretlek. Suzanne De Pazze. A csodálatos Quincy Jones. Teddy Riley. Az új keresztfiam, Michael Gibb. Az új Sony családom: Akio Morita, Mickey Schulhoff, Tommy Mottola, Dave Glew, Polly Anthony… Köszönöm, hogy a ‘Dangerous’ albumot – az egyik legkreatívabb munkámat – ilyen hatalmas sikerré tettétek. Mindannyiótokat nagyon szeretem. Sandy Gallin, Jim Morey. És minden fantasztikus rajongónak a világon – nagyon szeretlek benneteket.”
