„Jól vagyok, és erős vagyok.
Amint azt már tudhatják, miután a turném véget ért, külföldön maradtam, hogy kezelésben részesüljek fájdalomcsillapítók iránti függőségem miatt. Ezt a gyógyszert eredetileg azért írták fel, hogy enyhítse a kínzó fájdalmat, amelyet a fejbőrömön végzett helyreállító műtét után szenvedtem.
Az utóbbi időben sok undorító állítás hangzott el velem szemben, amelyek helytelen magatartással vádolnak. Ezek a kijelentések rólam teljes mértékben hamisak.
Ahogy kezdettől fogva fenntartottam, remélem, hogy ennek a rémálomnak – ennek a borzalmas, borzalmas tapasztalatnak –, amelynek ki voltam téve, mielőbb vége lesz. Ebben a nyilatkozatban nem kívánok beszélni a velem szemben felhozott hamis vádakról, mivel ügyvédeim tanácsa szerint ez nem a megfelelő fórum erre.
Azt viszont el kell mondanom, hogy különösen felháborít a média elképesztően rossz és tisztességtelen hozzáállása ehhez az ügyhöz. A tömegmédia minden adandó alkalommal boncolgatta és manipulálta ezeket az állításokat, hogy saját következtetéseit vonja le. Arra kérek mindenkit, várja meg az igazságot, mielőtt megbélyegez vagy elítél engem. Ne kezeljenek bűnözőként – mert ártatlan vagyok.
Ezen a héten kénytelen voltam alávetni magam egy megalázó és embertelen vizsgálatnak a Santa Barbara Megyei Seriff Hivatala és a Los Angeles-i Rendőrség részéről. Házkutatási parancsot adtak ki ellenem, amely lehetővé tette számukra, hogy megvizsgálják és lefényképezzék a testemet – beleértve a péniszemet, a fenekemet, az alsó törzsemet, a combjaimat és bármely más területet, amelyet csak akartak. Állítólag olyan elszíneződéseket, foltokat vagy jeleket kerestek, amelyek a vitiligóra – egy bőrbetegségre – utalhatnak, amelyről korábban már beszéltem.
A parancs azt is előírta, hogy együtt kell működnöm bármilyen testvizsgálaton, amelyet eskü alatt végeznek, annak megállapítására, hogy valóban vitiligóban vagy más bőrbetegségben szenvedek-e. A parancs egyértelműen kimondta, hogy nincs jogom megtagadni ezt a vizsgálatot vagy a fényképezést, és ha nem működöm együtt, ezt a tárgyaláson a bűnösségem bizonyítékaként használnák fel.
Ez volt életem legmegalázóbb élménye – olyan, amelyet senkinek sem kellene valaha is átélnie. És még ezután sem voltak elégedettek: még több képet akartak készíteni. Ez egy rémálom volt, egy borzalmas rémálom. De ha ezt kell elviselnem, hogy bizonyítsam ártatlanságomat – teljes ártatlanságomat –, akkor vállalom.
Egész életemben csak azon dolgoztam, hogy gyermekek ezreit és ezreit segítsem boldog élethez. Nem vagyok bűnös ezekben a vádakban. Ha valamiben mégis bűnös vagyok, akkor abban, hogy mindent odaadtam, amim van, hogy segítsem a gyermekeket szerte a világon; hogy szerettem a gyerekeket minden korosztályból és minden fajból; hogy tiszta örömet találtam mosolygó, ártatlan arcukban; és hogy rajtuk keresztül éltem át azt a gyermekkort, amelyet én magam soha nem kaptam meg.
Ha valamiben bűnös vagyok, akkor abban, hogy hittem abban, amit Isten mondott a gyermekekről:
„Engedjétek hozzám a kicsinyeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyek országa.”
Semmiképpen sem tartom magam Istennek – de igyekszem Isten-szerű lenni a szívemben.
Teljes mértékben ártatlan vagyok minden jogsértésben, és tudom, hogy ezek a szörnyű vádak mind hamisnak fognak bizonyulni. Ismét köszönöm barátaimnak és rajongóimnak a támogatást.
Együtt kitartunk egészen a végsőkig.
Nagyon szeretlek benneteket, és Isten áldjon meg mindannyiótokat. Szeretlek titeket. Viszontlátásra.
1993. december 22.
