Van még Yetnikoff könyvéből MJ-ről szóló részletem, ezúttal a Captain EO időszakról:
"Michael Jackson másképp nézett ki. Egy limuzinban autóztunk L.A.-n keresztül, Michael Eisnert*, a Disney fő egerét mentünk meglátogatni. Csak egy hónap telt el azóta, hogy utoljára találkoztam Michaellel, de az arca megváltozott, a bőre világosabb lett, az orra kisebb. Ahhoz a jóképű fiatalemberhez képest, aki még a hetvenes években azért jött el az irodámba, hogy az autonómiája mellett érveljen, őszintén szólva furán kezdett kinézni.
- Mit csinálsz magaddal? - kérdeztem tőle, mintha én lennék Mrs. Zimmerman**.
- Soha nem tetszett, ahogy kinézek - mondta. - Most már igen.
- Rendben, de elég volt.
- Gyerekkoromban a bátyáim halálra gyötörtek. A rossz bőröm és a nagy orrom miatt csúfoltak.
- Így most jó bőröd van és kicsi orrod. Hagyd magad békén, Michael.
- A sebészek manapság csodálatos dolgokra képesek. Csodákat tudnak tenni. Olyanok, mint a szobrászok.
- Kivéve, hogy téged nem agyagból csináltak. Te egy jóképű fickó vagy. Ne akarj úgy kinézni, mint egy szobor.
- Én azt nem akarom, hogy Plútóval kézen fogva lássanak.
Michael a Captain EO-ra célzott, egy tizenhét perces filmre, amely 20 millió dollárba került. George Lucas volt a producer és Francis Ford Coppola a rendező. A látványos filmet, amelyben Michael - rendkívül szerényen - egyedül hozza el a békét a világnak, a kaliforniai és floridai Disney vidámparkokban akarták bemutatni, ahol speciális mozikat építettek hozzá. Mindezek elkészítése egy évig tartott, és Eisner, aki aggódott a befektetése miatt, eszeveszetten próbálta elérni azt, hogy Michael reklámozza a filmet. Érthető módon azt akarta, hogy Michael a Disney-figurákkal együtt jelenjen meg a vidámparkokban. Egyikünk sem gondolta, hogy ez problémát jelentene, mivel Michael bizonyos értelemben maga is egy Disney-figura volt.
- Szóval mi a baj Plútóval? - kérdeztem tőle.
- Nem jó az imidzsemnek. Te vagy az, aki mindig azt mondod, hogy felnőtt imidzsemnek kellene lennie.
- Akkor miért csináltad meg a filmet?
- A film nem csak gyerekeknek szól, a film mindenkinek szól.
- És mindenki Disneylandbe megy. Eisner be akarja csalogatni az embereket a vidámparkjaiba. Te vagy a csali. Nincs ezzel semmi baj, Michael. A Disney egy egészséges szórakozás. A Disney piaca ugyanaz, mint a tiéd - a világ. Minden korosztály, minden faj, mindenki. Nem ez a célja az EO kapitánynak is?
- Csak nem akarok úgy kinézni, mint egy házaló. Az olcsóvá tenné az imidzsemet.
- Tartozol ezeknek a fickóknak - mondtam.
- Ezek a fickók tartoznak nekem. Disneyland az egyetlen hely a világon, ahol a filmemet játszani fogják.
- Szóval, mit akarsz, mit mondjak Eisnernek?
- Azt, hogy túl sok egyéb kötelezettségem van ahhoz, hogy reklámozhassak.
- Rendben.
Néhány perccel később Michael és én a Disney központjában voltunk, ahol Eisner rettentő lelkes volt az EO kapitány kilátásaival kapcsolatban. Úgy látta, hogy ez a legnagyobb dolog mióta Isten megteremtette a Földet. Michael egyetértett, én is egyetértettem, minden olyan szerelmetes volt, amíg véget nem vetettem neki.
- Michael (Eisner), - mondtam - nem mehetünk el a parkokba, hogy reklámozzuk.
Eisner hallott ugyan engem, de tudta, hogy én csupán Michael szócsöve vagyok. Ezért figyelmét Michaelre összpontosította, akinek ezután pofátlanul hízelegni kezdett.
Ilyen túlzó és számító hízelgést csak akkor láttam, amikor Tommy Mottola és Allen Grubman a zsenialitásomat dicsérte. Amikor a dicséret nekem szólt, imádtam. Nem tudtam eleget hallani belőle. Szóval ki voltam én, hogy nehezteljek Michaelre - akinek a tehetsége, az enyémmel ellentétben, valódi volt -, amiért élvezte a rajongás örömét? Eisner nem győzött teljesen, de kompromisszumot kötöttünk. Michael vállal egy kis promóciót.
Visszarepültem New Yorkba, és Michaelre gondoltam, az ő változó arcára, a csodálatos tehetségére, az imádat iránti igényére, az énközpontúságára, a nem is olyan ártatlan ártatlanságára. Minden analizálást félretéve, az én feladatom az volt, hogy boldoggá tegyem, amíg az utolsó simításokat végzi az új albumán. Ha a BAD harmadannyit érne el, mint a Thriller, akkor is egy vagyont keresnénk."
---
* Michael Dammann Eisner - amerikai üzletember, a Walt Disney Company elnöke és vezérigazgatója 1984-2005 között
** John Bellairs: A végzet órája c. regény egyik szereplője, boszorkány
---
Fordította: cskata
Forrás: Walter Yetnikoff: Howling at the Moon
