Chris Yandek interjúja
Fordította: Sz. Ágnes / Zigi
Michael Jackson táncával és zenéjével szórakoztatta a világot 5 éves korától. Halála sok kérdést felvet. Az emberek világszerte leginkább azt szeretnék tudni, miért ment el a pop királya olyan hirtelen.
1979-ben Michael az EPIC kiadónál (amely a Sony leányvállalata) megjelentette az Off the wall albumot. Az albumot a kritikusok szerették, 20 millió példány kelt el belőle, és Grammy-t is hozott. Három évvel később a ’Gloved One’ (az „Egykesztyűs”) megjelentette a világ legnépszerűbb albumát, a Thrillert. Zenéje, tánca és fellépései ellentétben voltak azzal, amit a világ addig láthatott, kitörölhetetlen jelet hagyva a zenei videók műfajában.
1993-ban Chris Apostle zenei igazgató megkezdte működését a Sony Music Entertainment-nél, a Special Recording Projects-nél mint aligazgató. Talán jobban ismert úgy, mint Tommy Mottola jobbkeze, együtt dolgozott Mariah Carey-val, Jennifer Lopez-zel és Marc Anthony-val is.
Az elmúlt 20 év alatt Apostle barátja lett a zenei producernek és dalszerzőnek, Cory Rooney-nek. 1998-ban Mottola kinevezte az EPIC alelnökének. A VH1 úgy nevezte őt, mint a zeneipar leginkább megőrzött titkát. Dalokat írt és producerkedett sok zenész mellett, mint Jennifer Lopez, Mary J Blige, Destiny's Child és mások.
Míg Michaellel dolgozott, Rooney-nak lehetősége volt őt egy olyan oldaláról megismerni, amit csak kevesen tehettek meg. Például, 2001-ben Michael elmondta, hogy befejezte a turnézást, és ha még egyszer turnéznia kéne, az megölné őt.
Többek közt Cory azt is elmondta, hogy ellentétben azzal, ahogy a média Michaelt lefestette, egyáltalán nem volt nehéz vele együtt dolgozni. Például volt egy eset, amikor Michael késve ért a stúdióba, és bocsánatkérés képpen egy 100 dvd filmet tartalmazó ajándékkosarat küldött neki, a következő üzenettel: „Nagyon sajnálom, hogy nem tartottam tiszteletben az idődet.”
Rooney nem lepődött meg, amikor 2002-ben Michael kirohant Tommy Mottola ellen. Szerinte Michael úgy érezte, senki sincs vele, és nem kapta meg azt a szeretetet és tiszteletet, amit megérdemelt volna. Apostle tisztázza, hogy az ilyen nagy sztárok, mint Michael, sokszor rettenetesen nagy nyomás alatt vannak, és néha a pillanat hevében mondanak dolgokat. Mindketten nagy kutyák voltak, amikor a popzene a legnépszerűbb volt.
A legfontosabb, hogy mindketten remélik, az emberek úgy fognak emlékezni Michaelre, mint aki hozzájárult a zenéhez, és ahogy Apostle mondja, elismerjék a zenészt, aki volt.
Chris Yandek: Cory, esély kaptál, hogy vele dolgozhass, írtál és producereltél néhány dalt neki. Milyen volt vele a kapcsolatod?
Cory Rooney: Ez vicces, mert valaki megkérdezte már ezt tőlem a napokban, és azt mondtam neki: Arra vártam egész életemben, hogy végre esélyt kapjak, hogy Michaellel dolgozhassak, hogy elismerje ő is a tehetségemet. Mikor eljött az ideje, hogy végre stúdióba menjünk, egy hónapot csak azzal töltöttünk, hogy beszélgettünk, és ez az időszak nagyon sok mindenre megtanított. Épp csak néhány dalunk lett készen a sok közül. Teljesen más tapasztalatokat szereztem, mint amikre számítottam.
Chris Yandek: Olyan tapasztalt, hogy elbeszélgettétek az időt, a munka meg nem volt kész mert egy csomó minden másról beszélgettetek?
Cory Rooney: Igen. Akkoriban lettem igazgató. Azt hiszem úgy éreztem, hogy akkoriban több voltam neki, mint producer és igazgató, inkább valami belső embere voltam, mert a helyzet elég furcsa volt. Michael úgy érezte, nincs igazán szövetségese a Sony-nál, vagy bárki aki mellette állna.
Chris Yandek:Tényleg?
Cory Rooney: Csodálatos volt! Rögtön én lettem az első számú szövetségese a cégnél.
Chris Yandek: Mit tanultál tőle azalatt az idő alatt, amíg szövetségese voltál? Ki volt ő? Úgy tűnik, mindig voltak mellette emberek, aki megpróbálták átmosni az agyát, megmondani neki, mit tegyen vagy mit ne tegyen. Úgy tűnt, mint akinek egy pontnál már nincs kontrollja az élete fölött, igazam van?
Cory Rooney: Pontosan, fején találtad a szöget. Ez volt a lényeg. Az első dolog amit megtanultam vele kapcsolatban, hogy annyira vágyott tetszeni. Ez olyan mintha lenne egy kész albuma, én meghallgatnám és azt mondanám: Michael, ez hihetetlen! Mire Michael: Igen, de még nem hiszem hogy kész lenne. Mert millió ember mondott a fülébe különböző dolgokat és különböző utasításokat. Őt könnyű volt elvinni mindenféle irányokba, csodálkoztam is rajta, hogy mennyire könnyű őt vezetni.
Chris Yandek:Chris, több, mint egy évtizede vagy vezető embere a Sony Music Entertainment-nek. Milyen volt a kapcsolatod Michaellel és mit tanultál tőle, míg ő a Sony-nál volt?
Chris Apostle: Cory-val ellentétben nekem kevés tapasztalatom van vele kapcsolatban. Valójában csak pár napot töltöttem vele. Egy dalának a mixét csinálta Jay Z-vel, és Jay Z már egy ideje ott volt a szakmában. Emlékszem, bementünk a stúdióba, mielőtt Michael megérkezett volna, és Jay Z már ott volt, a dal szövegén dolgozott, sosem láttam még ennyire szerénynek. Nagyon izgatott volt, hogy Michael Jacksonnal dolgozhat. Ez mély benyomást tett rám.
Idősebb vagyok Cory-nál, és Michaellel nőttem fel, mióta csak elkezdte (a zenélést). Amit a Sony-nál megtanultam, és ezt mondta Cory is, hogy a legtöbben utasításokat és ötleteket adtak neki, hogy mit csináljon vagy mit ne, és a leginkább elfelejtett dolog Michael-lel kacsolatban, hogy mindig dolgozott valami zenén. Hallod ahogy mennek ezek a dolgok a tévében, mint a Martin Bashir interjúban is, ahol Bashir azt mondja Michaelnek: „Jó hogy újra zenén dolgozol.” Nagyon megrendítő, amikor (Michael) azt mondja: „Én mindig a zenén dolgozom.” Mit gondolsz, Cory? Biztosan van párszáz dal elsüllyesztve valahová.
Chris Yandek:Olvastam egy riportot valahol, hogy 200 kiadatlan dalt hagyott a gyermekeire, akik kb. 60 millió dollárt profitálhatnak ebből.
Cory Rooney: Így van. Ez amolyan régi Motown módi. Stewe Wonder 2000 dalt írt ugyanebből a célból. Michael mindig a zenén dolgozott. Soha nem volt elégedett önmagával.
Chris Yandek:2002-ben (Michael) különböző megjegyzéseket tett Tommy Mottolára, mert nem volt elégedett a kiadott albummal. 30 millió dollárt öltek az albumba, meglepett, hogy olyan nyíltan mondott mindenféle dolgokat Tommy Mottoláról?
Cory Rooney: Nem voltam meglepve. Mint mondtam, a cégnél senki sem állt mellette. Főleg nem mutatták ki azt a szeretetet és tiszteletet amit kellett volna. Tényleg beleöltek 30 milliót, de egy bizonyos pontnál Michael nem győzhetett, még ha akart is. Érted?
Chris Yandek: Igen.
Cory Rooney: Ők adták a szabályokat, és olyan magasra tették a mércét a kártalanítással, meg ilyesmivel kapcsolatban, hogy ez csak egy vesztes-vesztes szituáció lehetett számára. Mintha egy sárgarépát lengettek volna az orra előtt, mondván, azt akarjuk, hogy mindezt megcsináld. Azt akarjuk, hogy adj el lemezeket, hogy menj turnéra. Azt hitték, menni fog a répa után, mondván: „Ember, ezt meg kell csinálnom, hisz így térül meg!”
Chris Yandek:Chris, mit gondolsz?
Chris Apostle: Nem Michael az első erőteljes művész, aki úgy döntött, nem érzi jól magát az otthonában, a saját lemezkiadójánál és veszi a bátorságot és megmondja a magáét. Amikor egy ilyen nagy művész nem érzi jól magát, mond néha bizonyos dolgokat. Valaki más, aki szintén a nagykutyákkal van egy szinten – a japánokkal és Mottolával – biztos azt mondta volna, hogy minden oké. Biztos vagyok benne, hogy a frusztráció már túlment egy ponton. Volt egy csomó körülmény, ami őt erre sarkallta.
Ami engem igazán brutálisan érintett, az csak egy pletyka, de én úgy hiszem, hogy Michaelt megzsarolták ezzel az egész botrányos dologgal. Egy ponton túl ki fog derülni az igazság. Ez az ember sok-sok milló dollárt adott jótékonyságra. Sosem derül ki, mennyit is adakozott. Úgy érzem a reagálása teljesen normális volt, biztos vagyok benne, hogy szorongatták. Ha megnézed a munkái minőségét, akár az Off The Wall-t (ami az én kedvencem tőle), vagy akár a Dangereous-t, vagy bármelyik másik lemezét, ezek a lemezek tökéletesek, a legmagasabb sztenderdek szerint is.
Cory és én egyszer megnéztük egy élő koncert felvételét dvd-ről. Az egyik kollégánk, Ron Grant hívott és kérdezte, akartok valami érdekeset látni? Gondoltuk valami 5-10 perces dolog lesz. Vágatlan volt, 2,5 óra egy brazil stadionból. Amit mindenképp ki szeretnék hangsúlyozni, az az, hogy akármennyivel is járult hozzá a világ zenéjéhez, nem volt elégedett. Minden bizonnyal a legnagyobb zenész, akit valaha is láthatunk. Soha többet nem fogunk ilyet látni. Erről kellene beszéni.
Chris Yandek:Hogyan fog a halála hatni a zenei iparra?
Cory Rooney: Nem hiszem, hogy a zenei ipar kellő mélységben látta, hogy mit jelent MJ az embereknek, mindannyiunknak, művészeknek, producereknek, színészeknek, színésznőknek, mindenkinek, aki szórakoztatással foglalkozik.. Nem hiszem, hogy látták, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a saját pecsenyéjét sütögesse. Amikor Michael tárgyalása volt, senki…de senki nem állt mellé és támogatta.
Chris Apostle: Eegen.
Cory Rooney: Felmentették! Mind a 10 molesztálási vádpont alól! És senki nem mondta, hogy „Bocs Michael, tudtuk, hogy ártatlan vagy.” Senki nem akart BET estét szentelni neki, senki nem akarta a lemezeit játszani, vagy MJ hétvégét rendezni. Senki nem tipródott, hogy legyen koncertje. Miért is kéne Michael-nek turnéra mennie és pénzt keresnie? Hogy van az, hogy ezek közül a művészek közül senki nem állt össze és mondta, hogy csináljunk egy olyan jótékonysági eseményt, mint Michael a We Are The World-del és hozzunk össze egy ks pénzt vele? Senki, senki nem tette. Imered Tookie Williams –et?
Chris Yandek: Persze.
Cory Rooney: Megpróbáltak neki kegyelmet kérni a halálbüntetés alól, és fél Hollywood mögéjük állt. Amit egyáltalán nem értek, az oké, hogy nem mentek Michael közelébe se, amikor bajban volt a tárgyalás miatt…
Chris Yandek:…de kiálltak egy gyilkos miatt.
Cory Rooney: Kiálltak egy fickó miatt, aki családokat végzett ki. Egy kislány könyörgött az életéért és megölte. Azt mondták azért, mert amíg börtönben volt, írt egy gyerekkönyvet és megpróbálta megváltoztatni az életét. Nobel-békedíjra jelölték. Igen? És mi van azokkal a milliókkal, azokkal a gyerekekkel, akiket Michael segített a karrierje során? Előjön két gyerek hamis vádakkal és ez lesz az a két gyerek, aki tönkre tszi őt. Őrület. Ettől érzem úgy, hogy ha körbenézek a szórakoztató iparban, akkor csupa álszent vesz körül.
Azt kérdezed, hogyan hat ez rájuk? Nem is hiszem, hogy egyáltalán felfogják. Mindenki a saját ügyeivel van elfoglalva, de ha megfigyeled az emlékkoncerteket, most mindenki akar egy kis rivaldafényt, egy kis figyelmet. Most hirtelen, mindenkinek akad valami jó kis mondanivalója róla.
Chris Yandek:Mindenki számítani akar.
Cory Rooney: Mindenki számítani akar és ez undorító.
Chris Yandek:’93 után jobban kellett volna figyelnie. A Martin Bashir interjúban, a Living with Michael Jackson-ban feltétlenül azt kellett mondania, hogy az ágyadat gyerekekkel osztod meg, az rendben van? Nem gondolod, hogy az emberek azt gondolják, nem is alaptalanul, hogy ő maga okozta a bajt magának?
Cory Rooney: Oké, hadd mondjam el, amit Michael egyenesen nekem mondott. Michael és én beszéltünk erről. Azt mondta: „Cory, amikor kicsi voltam, tőlem nemcsak a gyerekkorom vették el, hanem a szeretet is. Amikor meg akartam ölelni az apámat, ő nem ölelt át. Amikor féltem a repülőn, ő nem tette a vállamra a kezét és nem mondta, hogy Michael, ne félj. Rendben lesz minden. Amikor féltem kimenni a színpadra, azt mondta: „Na, emeld a segged a színpadra!” És nemcsak ő, hanem a többi felnőtt is, aki körülötte volt.”Azt mondta: „Cory soha nem fogom megtiltani egy gyereknek se a szeretet, és ha ez azzal jár is, hogy meghurcoljanak, vagy börtönbe vessenek érte, hát akkor ezt kell, hogy tegyék velem.” Az első alkalommal, amikor bíróság elé állították volna, a tanácsadói azt javasolták neki: „Michael ez nem jó. Fizess a kölyöknek és lépj tovább.” A második alkalommal azt mondta: „Tudod, mit? Minden, amit tettünk, olyan színben tüntetett fel engem, mintha titkolnék valami, mintha bűnös lennék. Most nem lesz semmiféle kifizetés. A bíróságon fogok megharcolni az igazamért és meglátjátok, ártatlan leszek.”
Aznap amikor meghozták az ítéletet és arra vártunk, hogy felolvassák, beszéltem a családjával, mivel emlékeztem arra, hogy Michael-nak 45 percig tart eljutni a bíróságig. Szóval beszéltem néhány családtagjával, akik akkor vele voltak otthon. Kérdeztem, hogy mi a fenét csinál? Fent van, készülődik. Lejött, elmondtak egy imát közösen, majd azt mondta: „Nem akarom, hogy aggódjatok miattam, rendben lesz”.Aztán mentek a bíróságra, lehet, hogy kicsit ideges volt, énekelt a kocsiban, vagy ilyesmi, a bátyjával és a nővérével ment. Lehet, hogy kicsit izgult, de nem aggódott. Azt mondom neked, én tiszta roncs lettem volna. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán oda tudtam volna-e állni egy ilyen bíróság elé.
Chris Yandek: Chris, a te véleményed erről?
Chris Apostle: Amikor a Bashir interjút néztem tegnap, arra voltam kíváncsi, miről szólt ez az egész. Amikor Martin az első incidensről kérdezte, amikor a fizetés mellett döntött, ironikus módon, hihetetlenül őszintének és becsületesnek láttam azt, ahogyan Michael azt mondta: „Úgy döntöttem, hogy legyen már vége.” És így vetett véget ennek, ami egyébként nem szokatlan, nem ő az egyetlen a történelemben, vagy akár a showbiz-ben, aki ezt választotta. Be akarta fejezni. Második alkalommal harcolt.Amit Cory mondott a gyerekkoráról, meg ilyesmiről… arról, hogy visszaemlékezett, hogy pattanásos volt a bőre kamaszként, (amin persze mindannyian átesünk életünk egy szakaszában)… és hogy az apja hogyan cikizte és tette nevetségessé emiatt. Egy srácról beszélünk, akinek sosem volt lehetősége felnőni és normális életet élni. Nagyon másként nőtt fel, mint az emberek többsége. Természetesnek vesszük, hogy ő Michael Jackson, de nagyon sok oka van annak, hogy néhány téren bizonytalan. Ami a második ügyét illeti, ezer százalékig hiszem, és én ezzel a tudattal fogok a sírba menni is, hogy teljesen ártatlan volt. Megzsarolta ez az ember, aki forgatókönyvet akart írni, vagy könyveket, vagy filmet csinálni, vagy akármi mást. Ez egy belső információ volt, de elég közelről (megbízható helyről) jött ahhoz, hogy elmondhassam.
Cory Rooney: A Martin Bashir interjúra nem hiszem, hogy az emberek emlékeztek még egy hét múlva is, vagy néhány héttel később. Michael leadta a saját verzióját is.
Chris Yandek: Megvolt neki az egész, mert elég okos volt ahhoz, hogy mindent videóra is rögzítsen.
Cory Rooney: Elég okos volt ahhoz, hogy mindent felvegyen videóra is, és ez világosan megmutatja, hogy Bashir kiforgatta a dolgokat, mindent úgy csűrt-csavart, hogy csúsztatás, vagy hazugság legyen. Megkérdezték Michael-től hogy homokos-e. Michael azt mondta, hogy nem akar válaszolni erre a kérdésre. Ennyit mondott, de Bashir ezt már úgy szerkesztette át, hogy „nem akar válaszolni egy egyértelmű kérdésre, egyértelmű okból”.Aztán, amikor Michael leadta a saját verzióját, abban ez látható, hallható: „Homokos vagy?” Michael azt mondja erre: „Nem akarok erre a kérdésre válaszolni.” Majd hozzáteszi: „De ha kikapcsolod a kamerát, válaszolok.” A fickó azt mondta rendben és kikapcsolta a kamerát. És akkor Michael ezt mondta még: „Nem, egyáltalán nem. Nem vagyok homokos, de a rajongóim közül nagyon sokan azok és azt hiszik, hogy én is az vagyok. Hadd higgyék ezt. Engem nem zavar, és nem akarok senkit megbántani. Érted?”
Chris Apostle: Valamit hadd mondjak. Egyszerűen nem hiszem el, hogy tényleg erről kell beszélnünk…
Cory Rooney: Igen. Úgy értem, őrület.
Chris Apostle: Mindazok mellett is, amit ez az ember a világnak adott… Van egy jó barátom, aki dolgozott Michael-lel ezen a turnén, azt mondta „Jobban nézett ki, mint valaha.” Küzdött, mert ez egy hosszú és nehéz show volt, de ment a dolog. Lemondott párat, rendben, 50 előadást kellett tartania egy huzamban.”Ment a dolog. A Staples-ben voltak, a teljes produkció. Egy sok-sok millió dolláros showról beszélünk. Ez következett volna. Ez a szerencsétlen srác (Michael) hazamegy előző este, panaszkodik, hogy nem érzi jól magát és a következő napon már nincs velünk. Azt a szót használom én is, amit Cory használt, a legpusztítóbb dolog ez, amivel valaha is foglalkoznom kellett életem során. Úgy érzem, a jobbik felemet vették el tőlem. Az embereknek arra kellene figyelniük, hogy mit adott ő a világnak és abbahagyni végre ezt a Bolond Jacko-zást.
Cory Rooney:: De nem fogják, mert ezt szeretik.
Chris Apostle: Liza nagyon jó volt, láttam valamelyik este.
Chris Yandek:Igen, láttam én is a Larry King Live-ban.
Chris Apostle: Ott ült és azt mondta, álljunk meg, Larry-hez beszélt. Azt mondta, álljunk meg és ünnepeljünk egy kicsit!
Az emberei elő fognak jönni (a történeteikkel), az emberek gúnyolódnak majd, mindenfélét fogunk majd hallani, könyvek jelennek majd meg. A Sony lemezeket ad majd ki. Biztos vagyok benne, hogy már most vagy négy üzemük dolgozik azon, hogy újranyomják MJ lemezeit. Bocsánat. Átengedem a terepet Cory-nak, le vagyok sújtva. Szomorú vagyok. Tele vagyok érzésekkel, a hétvégén a tanyámon leszek, ahol Cory-nak és nekem megvan Michael összes eredeti (vinyl) lemeze, majd elővesszük őket. Valakinek arról is kellene beszélnie, hogy mit adott ez az ember a világnak és végre abbahagyni a a hülyeségeket.
Chris Yandek: Sokan úgy gondolják, hogy a 2005-ös, második eset, a tárgyalás után, Michael már soha nem volt többé a régi, ekkor indult meg a lejtőn. Keresztülment ezen a sok személyes dolgon. Persze voltak híresztelések az elmúlt években az egészségét illetően. Valami megjegyzés, vagy gondolat, amit hozzáfűznétek ezekhez?
Cory Rooney: Tudom, tényként, hogy voltak egészségügyi problémái. Voltak olyan egészségügyi gondjai, amikről soha nem esett szó, mint pl. a „táncos lába” (tünetegyüttes). (Nem tudom, mi ennek a pontos magyar megfelelője, ha van egyáltalán…)Ez azt az állapotot jelenti, amikor… egy táncos beburkolja (betekeri) a lábát a tánchoz. Betekered egy szalaggal, vagy ilyesmivel. De így, mivel a bőr nem jut elég oxigénhez, kiszárad. A bőr repedezetté és töredezetté válik, majdnem, mint a papír, és Michaelnek ezzel komoly gondjai voltak.Néha annyira rossz volt a helyzet, hogy gipszbe kellett tenni a lábát. Néha ezért láthattátok gipszben. A fájdalom, amit ez okoz szörnyű. Jah, igen, és hogy szedett-e fájdalomcsillapítókat erre? Igen. Biztos vagyok benne. Bár én magam sosem láttam, hogy bevett volna egy fájdalomcsillapítót, de beszéltem vele erről. Akármit mutasson is a boncolási eredmény, bármi legyen is az igazság arról, hogy hogyan halt meg az az ember, az mind annak az eredménye, amit a szórakoztatóipar tett vele. Ennyi, pont. Ez mind annak a következménye.
Chris Yandek: Helyénvaló azt mondani, hogy a szórakoztatóipar, mert a pénzügyei miatt kényszerhelyzetben volt? Azt mondta 10 koncertet fog csinálni és 50 lett belőle, ami ugye Londonban a következő hónapban kezdődött volna. Érezhette úgy, hogy sarokba szorították, mert pénzügyi elvárásokat kellett teljesíteni?
Chris Apostle: Figyelj, én biztos vagyok benne, hogy ő döntött úgy, hogy megcsinálja ezt a visszatérés koncertet és keres egy rakás pénzt, amit teljes joggal meg is érdemel. Én is úgy gondolom, ahogy Cory is mondta, hogy sarokba szorították óriási hatalommal rendelkező emberek és nem bántak vele rendesen. Amikor kezdők voltunk, valaki, akit Cory is ismer nagyon jól, mindig azt mondta: „Semmit nem tehetsz ebben az üzletben a művész nélkül, még akkor sem a Földön létező legrosszabb dolognak, vagy valami ilyesminek tartod is a művészeket. Akkor is szükséged van rájuk.” Úgy tűnik a szórakoztatóipar nagykutyái elfelejtették, hogy ő is érintett.
Cory Rooney: Ez évekkel ezelőtt volt. Ha visszamegyek, talán nyolc évet, Michael azt mondta nekem: „Cory, nem tudok turnéra menni többé. Nem fogok turnézni többet, rendben? Én meg azt kérdeztem: „Miért, Mike?” Azt válaszolta: „Mert az megölne.” Ezt mondta. Hogy az meg fogja ölni, ha turnézik. „Miért mondod ezt?” Azt mondta: „Emlékszel, amikor a koncertre készültem és elájultam a Sony stúdióban? Azért volt, mert amikorra készen állok egy turnéra, addigra dehidratált vagyok. Nem eszem. Nem iszom. Nem alszom. Olyan sokat beleadok magamból a felkészülésbe.”Azt mondta: „Nem szándékosan teszem, csak valahogy többé nem is gondolok erre. Érted? Annyira pörgök, hogy nem is gondolok többet ezekre a dolgokra. A múltkor infúziót kaptam, azzal mászkálhattam. Úgy döntöttem, az orvosaim úgy döntöttek, hogy jobb lenne, ha többet nem csinálnám (a turnézást).” Azt mondta az Invincible albummal akart foglalkozni, befejezni azt. A turnézásnak vége. Megcsinálja az Invincible albumot. És további albumokat akart csinálni. Azt mondta: „Addig fogok lemezeket csinálni, ameddig csak bírok, de nem tudok már turnézni.”
Chris Yandek: Helytálló, ha azt mondjuk, hogy MJ zuhanását azok a kapzsi emberek okozták, akik akarták azt a 85 millió dollárt, ami a londoni turné jegyeladásából befolyt? Helytálló, ha azt mondjuk, hogy a kapzsiság kihozta belőle és másokból is, akik ebbe a helyzetbe lettek kényszerítve, a legjobbat?
Cory Rooney: Én nem nevezném kapzsiságnak. Egyszerűen csak nem gondolom, hogy volt választása. Úgy értem, pénzügyileg. Néha mindannyian azt tesszük, amit tennünk kell. Ugyanezért megy egy bokszoló, mint Joe Lewis a ringbe, jóval azután, hogy vissza kellett volna vonulnia. Joe Lewis még most is ringbe száll és bokszol, mert nincs pénze. Nem azt mondom, hogy Michael-nek egyáltalán nem volt pénze.
Chris Yandek: De tartozott 400 millió dollárral.
Cory Rooney: Volt adóssága. Persze, volt. Amikor adósságot halmozol fel és vannak körülötted keselyűk, akik azt mondogatják, csak még egy turné és nem lesz adósságod… Hát, tudod, mi történik ilyenkor? Egy olyan ember, mint ő, egy olyan művész, mint ő, azt mondja végül, oké, dolgozzunk.
Chris Yandek: Mindenki számára meglepetés volt, de ugyanakkor ez egyike azoknak a nagy tragédiáknak, amikre visszanézve azt mondjuk, része volt a legjobb és a legrosszabb dolgokban is?
Cory Rooney: Imáimban kérem Istent, hogy adjon Michael-nek békességet és reményt arra, hogy a hagyatéka tovább fog élni és nem mocskolja azt be semmi baromság, ha mondhatom ezt. De attól tartok, ez mindig is probléma lesz. Ugyanúgy, ahogy mindenféle őrültséget hordanak össze, pl. Elvisről is.
Chris Yandek: Hogy halt meg?
Cory Rooney: Hogy halt meg?
Chris Yandek: Az összeesküvés elméletek.
Cory Rooney: Egy összeesküvés elmélet. Hogy halt meg Bruce Lee? Hogy halt meg Marilyn Monroe? Tudod, mit mondok? Michael nem hasonlítható össze ezekkel az emberekkel. Azt mondanám Elvis Presley, aki legközelebb áll hozzá. De Michael nála is nagyobb volt, túltett rajta. Nem akarom Elvis érdemeit kicsinyíteni, de ők ketten két különböző ember voltak. Michael, már amennyire én tudom, már réges-rég túltett Elvisen és mindenen, amivel Elvis foglalkozott. Meg ő egyébként valami mást csinált. Senki nem beszél arról, amikor Michael a Victory turnén volt. Emlékszem kölyökként, Michael-re a Victory turnén. A hírekben minden este benne volt, hogy amit Michael keresett az adott városban, azt mindig felajánlotta jótékonysági célokra. Mindent, amit a Victory turnéval keresett felajánlotta jótékonysági célokra. Úgy gondolom, ez csodálatos. Húú, ez a srác dollármilliókat osztogat szét jótékonysági célokra esténként. Minden városban, ahol játszottak, elment egy kórházba és gyerekeket látogatott meg, akik égési sérültek voltak, vagy betegek voltak, vagy bármiért voltak kórházban. Szakított erre időt.
Chris Yandek: Chris, valami erről?
Cory Rooney: Két dolog. Elvis és Michael összehasonlítás magától értetődő, ha arra gondolunk, hogy mit jelentenek ők az amerikai kultúra és a világ kultúrája számára. Vannak különbségek is, Elvis, ha jól tudom 42 évesen halt meg. Annak, amit Elvis valaha is megkeresett a legnagyobb részét halála után „szerezte”. Térjünk vissza a csúcspontokhoz és mélypontokhoz, minden művésznek vannak csúcspontjai és mélypontjai. A mélypontokat általában a kreativitás hiánya, a képességek megfakulása, a test öregedése, stb., stb. okozza. Michael a legmagasabb csúcsokra jutott, és ha ezekre emlékszel, akkor tudod, hogy soha életünkben ilyet többet nem fogunk látni.Először is, a lemezei briliánsak voltak. Az előadásai is. Ő maga volt varázslatos. Egy ikon volt, valószínűleg a legismertebb ember a Földön. Úgy gondolom, a mélypontok nem egyszerűen a kreativitása csökkenéséből eredtek. Úgy gondolom, a mélypontok főleg mások miatt voltak, lyukakba és gödrökbe juttatták mások, az amit mások tettek vele. Ez nagyon szomorú. A művészek úgy öregszenek meg, mint a sportolók. Megváltoznak.Különböző turnékra mennek. Kaszinókban kezdenek játszani. Városi fesztiválokon, közös turnékon, egyebeken lépnek fel. Ezt az embert kényszerítették, hogy lejjebb adja a színvonalat. És ez nem a képességek hiánya miatt volt. Amit az emberek nem vesznek észre Michael-lel kapcsolatban, amit én úgy nevezek, hogy ő a zene tudósa volt.Ez az ember ismerte az összes dalt, minden felvételt, minden stúdiót, az összeset. A Sun Stúdióit, Memphis-t, a Motownt, New Yorkban, LA-ben, mindenhol. Mindent ismert. A zenészeket. A hangszereket. A mikrofonokat. Senki nem beszél erről. Senki nem beszél róla, pedig ez hihetetlen. És ellentétben Elvis-szel, Michael ezt már 43 éve csinálta. 43 év, Chris. Istenem.
Chris Yandek: Azt hiszem, ha megnézzük az egész szórakoztató ipart, azt, hogy hogyan változtak a dolgok, akkor láthatjuk, hogy ma inkább nevek vannak, mint tehetségek. Szétesőben a zenei ipar? Vannak tehetségek ma is, de bizonyos értelemben mégiscsak szétesőben van a zenei ipar, nem? Mert nincsenek már olyan igazán nagy egyéniségei, kimagasló figurái. Egyik jön a másik után.
Cory Rooney: Azt hiszem, az internet adta szabadság miatt… úgy érzem, egy megújulási fázisban vagyunk.
Chris Yandek: Átmeneti állapotban.
Cory Rooney: Igen, én mindig is azt mondom, ez átmeneti állapot. Azt mondom, átmeneti, vagy még inkább inkubációs állapot, mert most tanúi vagyunk az igazi zene újjászületésének. Volt idő, amikor hallhattad az Earth, Wind and Fire-t , vagy Michael Jackson Off the Wall-ját, amik azért szóltak olyan jól, mert valaki (egy lemezcégtől függetlenül) agyon dolgozta magát, hogy így legyen. Egy lemezcég még az esélyt sem adná meg erre, mert, ha a zene nem olyan, mint - mondjuk - Chris Brown vagy Rihanna zenéje, akkor őket már nem is érdekli.De most, amikor lemezcégektől független előadók az interneten népszerűvé tudnak válni, a lemezcégek kezdenek mögéjük állni. Visszatérhetünk az emberekhez, nem kell visszafognunk magunkat, vagy azt éreznünk, hogy másokat kell követni, vagy hogy ami történik, az csak azért van, hogy legyen egy szerződés.
Chris Yandek: Chris, szerinted?
Chris Apostle: Ez hosszabb átmenet, mint, amire a legtöbb ember gondol. A zenei ipar nem haldoklik. Ha bizonyos szemszögből nézed, pl. a Live Nation (cég) a legjobb éveit hozza a turnézásban, 360 alkalom. Persze, hogy ez most más a művészek, a kiadók és mindenki más számára. A kiadók régen úgy működtek, hogy kreatív emberek dolgoztak a vezetők és a kiadó irányítása alatt, de ma a vezetők azért kapják a fizetésüket, hogy ne legyenek munkatársaik. Elmentem megnézni egy együttest New Yorkba… egy srácot, akit mindenütt látni lehetett. Minden kiadó ott volt, de mindenki olyan szintű vezetőket küldött, akiknek nem volt joga aláírni, szerződést kötni. Ez más. Nem szerződtetnek le együtteseket, egyszerre csak egy együttessel kötnek szerződést.Ami az internetet, meg ilyeneket illeti, az a véleményem… mindaz a tudás, amit összeszedtünk, én, Cory és mindenki más is, akivel dolgoztunk… 5-6 évvel ezelőtt az iparág hirtelen úgy döntött, hogy másképp fog viszonyulni ehhez (hogy változtat a stratégiáján). Megpróbáljuk eladni a népszerűséget… emlékszel a Hugó autóra?
Chris Yandek: Igen.
Cory Rooney: Aha.
Chris Apostle: Ott ültek, és azt mondták, "Tudod mit? Kitaláltuk ezt a nagyszerű autót, aminek a neve Hugo." És az emberek úgy reagáltak, hogy „várj csak, hallottam egy igazán jó autóról Németországból, Mercedes a neve". Nem, nem, nem... neked a Hugo-ra van szükséged. De várj csak, úgy hallottam, a BMW nagyon jó autókat csinál, a Chevrolet Escalade tényleg nem semmi, akárhogy is. Nem, nem, nem... te a Hugo-t akarod. Az ipar amiben dolgoztunk előállt az összes nagy művésszel, beleértve Michael-t, a U2-t, Bruce Springsteent, Bob Dylant, aztán hirtelen úgy határozott… tudod, hogy?Lindsay Lohant adjuk nektek és Paris Hiltont. Na meg, Kelly Osbourne-t. És a közönség azt mondta, "Ez minden, amit adni tudtok?” Ezért nem fizetek 17.99 $-t. Francnak se kell ez, inkább töltök le a netről."A kiadók lassan ismerték fel a változást és most ennek a levét isszák. A rajongók a lemezcégektől függetlenednek, Chris. Másként van. Ha megnézzük pl., hogy mi a helyzet egy élő koncerttel, hogy ez mennyi lemezt ad el, ha megnézed a SoundScan top 40-ben, akkor valószínűleg azt fogod látni, hogy van ott 5 country előadó, 5 Disney előadó, 2 vagy 3 régebbi előadó, akik meg „live”-ot akarnak, azok Bruce Springsteent vagy U2-t hallgatnak. Mit gondolsz, miért van, hogy a country előadó Keith Urban annyira népszerű? Nem azért, mert az emberek annyira szeretik a countryt vagy Keith Urbant. Egyáltalán nem, hanem azért, mert ő egy énekes és dalszerző is egyben. Az emberek dalokat akarnak. Ami Michael-t illeti, ő dalokat írt. Az egylemezes együttesek nem írnak dalokat. Nem is képesek megmaradni.Amikor 21 éves vagy… mindig azt kérem az emberektől, nevezzenek meg öt olyan művészt, aki a 20. életéve előtt is igazi zseni volt. Ők csak ülnek és gondolkodnak. Várok, aztán azt mondom, rendben, mondok néhányat, Stevie Wonder, Prince, Micheal Jackson, Mariah Carey, igen, ő tényleg az volt a karrierjének abban az időszakában, és van még pár név, de értitek hova akarok kilyukadni. Most minden zenekar olyan 20 év körüli (tagokból áll) és nem tudnak játszani.
Cory Rooney: Miért lettem producer? Talán azért mert, tudod… ahol felnőttem… amikor gyerek voltam, az Isley Brothers a nappalinkban próbált az apámmal. Az apám is producer volt. Felnőttem és alig vártam, hogy bekerüljek az üzletbe… valahogy így. Aztán hirtelen bekerültem az üzletben, megtaláltam Cory-t, ez valami olyan, ami már szinte túl szép is. Az emberek nem akarták a zenekarokat élőben hallgatni, nem akartak igazi hangszereket. Hirtelen meg kellett tanulnom… rá kellett magam kényszeríteni, hogy 8 ütemes ismétlődésekből álló zenét csináljak és olyan dolgokat írjak, amik ismétlődnek… ismétlődés.
Chris Apostle: Úgy érezted, mintha lebutítottad volna saját magadat.
Cory Rooney: Le kellett butítanom magam, mert amikor először elkezdtem producerkedni, akkor rá voltam kényszerítve, hogy pénzt keressek, mert el kellett tartanom a családomat. Ezt kellett tennem. Soha, de soha nem voltam boldog.
Akkor lettem boldog, amikor megkaptam a lehetőséget, hogy Mariah Careyvel vagy Micheal Jacksonnal vagy valaki hasonlóval dolgozzak, mert tudtam, hogy ekkor önmagam lehetek.Vannak művészek, akik névtelenek maradnak, ahogy én is, csak ülsz ott és csinálod, alapvetően a fizetésedért és nem azért, mert szereted.
Chris Apostle: Kemény játékosok között nőttél fel.
Cory Rooney: Igen, valóban.
Chris Apostle: Chris, Cory soha nem említette, és soha nem is fogja, az egyik olyan dolgot, ami zeneileg a legjobban befolyásolt, ez pedig az, hogy ha elmegyek hozzá, leül a zongorához minden zenei képzettség nélkül, én pedig a klasszikus képzést kaptam... Cory leül és el tudja játszani az összes Stevie Wonder számot, hibátlanul, minden egyes hangot.
Cory Rooney: De tudod mi az őrület? Amikor gyerek voltam, emlékszem, hogy láttam egy srácot sétálni az utcán, egy basszusgitárral a hátán, vagy valaki épp szállította a dobokat a kocsiban, vagy ilyesmi, és én csak álltam ott elbűvölten. Ez a fickó egy igazi zenész. Manapság, ha egy srác egy basszusgitárral a hátán megy be a stúdióba a felvételre, akkor valaki ki fogja nevetni. Hova a fenébe mész? Mi ez? Egy parádé? Mit csinálsz? Ők nem fogják ezt megérteni. Például nincsenek már trombitások, nincsenek.
Chris Apostle: Nem lehet belőle megélni.
Igen, úgy érzem, most az internet a valami. Az rendben van, hogy azokat a felvételeket megcsinálják, mert akkor a kapuk kitárulnak… oh, bocsánat. Mi nem engedjük ezt a zenét ide. Túlnő rajtuk és elérhető lesz mindenki számára (a neten), és hirtelen elkezdünk olyan zenét hallgatni, ami annyira élő, annyira jó, annyira ösztönző, hogy rögtön visszakerül oda, ahol lennie kell (az emberekhez).
Chris Apostle: Itt egy jó példa, nektek, fiúk. Mindketten ismeritek Steve Lukathert, többnyire ő játszott gitáron Michael összes lemezén. Ő volt a vezetője a Toto-nak és a többi.A fia 19 éves. Ez a gyerek Los Angeles-ben nőtt fel, 4 házzal arrébb, mint Eddie Van Halen. Az apja mindenféle lemezeken dolgozott Boz Scaggs-től Micheal Jacksonon át, Lionel Ritchie-ig. Játszott ezeken a lemezeken.
Ez a gyerek ma a legbriliánsabb csodagyerek, rock and roll gitáros a világon. Megállíthatatlan. Megállíthatatlan. Ki merném állítani bárki ellen, az emberek hallhatnák és megdöbbennének, hogy tényleg megállíthatatlan.
Cory Rooney: Igen, tudom. Ez szomorú.
Chris Apostle: De a zenészek… figyelj… változás van… igen, de rendben van. A zenei ipar 1.3 milliárd lemezt adott el múlt évben, 1.5 helyett.
Cory Rooney: Nagyobb a füstje, mint a lángja. Szeretném, hogy tudd, ha valóban megnézed a statisztikai adatokat a lemezeladásokról, hogy mennyit adtunk el az elmúlt 20 évben és mennyit adunk el ma, alig pár millióval maradunk el most. Kb. 10 százalékkal. Ez nem olyan veszélyes. Nem akkora dolog. Ez az egész internet-őrület el van túlozva, mert a lemezkiadók, legalábbis a nagyobbak, mindig is azt gondolták, hogy ha nem tesznek valamit, hogy távol tartsák az embereket a nettől, akkor piacot vesztenek.Ki is átkoznának a Sony-nál, ha ezt mondanám… Volt egy javaslatom, hogy minden előadó első számát le lehessen tölteni a netről ingyen, ahányszor csak akarjuk, akarják a rajongók. „Hát úgy látom, nem akarsz túl sokáig itt dolgozni.” Azt válaszoltam: „De igen, szeretnék.” A válasz pedig ez volt: „A kiadó részlegünknek ez nem fog tetszeni és az előadóinknak sem.” Én meg azt mondtam: „Tudod, mit? Lehet, hogy ötből hárman, vagy háromból ketten lesznek, akiknek tetszeni fog az előadó és meg akarják venni a kislemezét, és meg is veszik azt.” Ez azután volt, hogy beszéltem a 13 éves unokahúgommal. Kérdeztem tőle, hogy milyen lemezüzletekbe szokott járni. Erre azt mondta: „Lemezüzletekbe?? Háát, van egy Coconut nevű a környéken, meg ott van még a Sam Goody’s.” Aztán kibökte, hogy 3 éve nem is volt lemezboltban. „Van vagy 100 CD-d.” „A számítógépről vannak.”
Chris Yandek: Az amazon.com-ról veszi.
Cory Rooney: Hát ez van mostanság. Amazon.com, Itunes, akármi. Én mondom, a zene mostanában igazán jó kezd lenni, kezd érdekessé válni. Kezd jó lenni és mindenki hallgatni akarja, mert… nem tudom, láttad amit a BET csinált valamelyik este?
Chris Yandek: Borzalom volt. Totális csőd.
Cory Rooney: Teljes csőd, borzasztó volt. Semmi értelme nem volt. A lényeg, hogy az egész műsorban a legjobb előadást az O'Jays nyújtotta, de ők már nem mai fiúk, bár jól csinálják. Minden egyéb (amit hallottál), csak szemét volt.
Chris Yandek: A Beatles, a Supremes részei a zenetörténelemnek. Viszont ha megnézed a mai alakításokat (számokat), azt mondod magadnak, hány van ezek közül, amire 50 év múlva is emlékezni fogunk?
Cory Rooney: Senki sem különleges manapság. Az O’Jays különleges volt. A Beatles is különleges volt. Miért is? Mert beletették a szükséges munkát abba, hogy különlegesek legyenek. A John Lennon - Paul McCartney szerzőpáros… nem tudom, észrevetted-e, hogy ők mindig is valahogy egymással szemben álltak, egymás kiegészítői voltak. Ettől volt olyan jó, amit csináltak. Nagyszerű volt.
Chris Yandek: Most meg mindenki lemezt akar csinálni, felmarkolni érte a pénzt és hazamenni.
Cory Rooney: Igen, így van. 8 ütemes kis vackok… és mindenkiben megvan a pofátlanság, hogy azt higgye, Chris Brown a következő Michael Jackson
Chris Yandek: Most ugratsz?
Chris Apostle: Komolyan gondolják.
Chris Yandek: Tudom, de most komolyan… ugratsz engem? Lehet, hogy ők komolyan gondolják, de ez csak egy vicc.
Cory Rooney: Ezt gondolom erről. Igazán nem akarok teljes mélységében belemenni és idegeskedni miatta, de évek óta így gondolom. Van, amikor megpróbálok más lenni, máskor meg ülök a stúdióban, és azt mondom, nem tudom elhinni, hogy ezzel az emberrel dolgozom és olyan, amilyen. De mindegyiküknek van ám egy hozzáállása (viselkedése).Aztán dolgozol valaki olyannal, mint Michael Jackson, aki amikor késett… 12-re vártuk a stúdióba és negyed 1-re ért be. Nagyon rosszul érezte magát a késés miatt és többször elnézést kért. A következő napon küldött egy hatalmas ajándékkosarat… beszéltünk filmekről, hogy mennyire szeretem a filmeket… szóval küldte ezt a nagy kosarat.
Chris Yandek: Tele volt mindenféle filmekkel.
Cory Rooney: Jó ég, volt vagy 100 DVD benne, popcorn, cukorka, mindenféle könyvek és mozis apróságok, mindenféle. És a kísérőkártyán ismét elnézést kért: „Bocsánat, hogy nem tartottam tiszteletben az idődet.”
Chris Yandek: A szándék a fontos. Abszolute.
Cory Rooney: Igen. Megkérdeztem Mike-ot, hogy mikor akar kezdeni a következő napon? Azt mondta „Cory, te vagy a főnök. Te mondod meg, hánykor. Ha azt akarod, hogy reggel 7-re legyek itt, akkor itt leszek reggel 7-re. Te vagy a főnök, mondhatsz bármit.”
Chris Yandek: Ami számomra érdekes a történeteitekben, hogy a média mindig olyannak ábrázolta őt, mint aki mindent a saját feje után menve csinál.
Cory Rooney: Nem, egyáltalán, nem. Épp ezt mondom. A világnak abba kéne hagynia ezt, és tényleg odafigyelni.
Chris Apostle: Térjünk vissza egy pillanatra, ahhoz a témához, hogy manapság milyen produkciók készülnek. Elborzadok, ha azokra a Michael Jackson emlékkoncertekre gondolok, amiket a családja fog csinálni. (Ez akkor még jövő idő volt. Azóta, sajnos, be is igazolódott. Talán ismerte őket…) És attól is, ha arra gondolok, hogy a kiadók milyen lemezeket fognak összedobni.
Cory Rooney: Az egyetlen dolog, amit igazán várok, hogy, megjelenjen, az a Victory turné, Michael-nek megvannak a teljes Victory turné felvételei, ő ül rajtuk. Kértem tőle sokszor. Valójában, van egy vágatlan verziót tartalmazó DVD-m. Ez a tökéletes felvétel számotokra.
Chris Apostle: Lehet, hogy Cory lejátssza majd néha nektek.
Chris Yandek: Remélem, kölcsönadja. Ígérem, visszaadom.
Cory Rooney: Bámulatos. Mike egyáltalán nem használt playback-et. A hangja csodálatosan szólt. Elképesztő. Végig táncolt, meg ugrált. Egyszerűen olyan kondícióba hozta magát, hogy képes legyen ezt megcsinálni.
Chris Apostle: Egész életemben csak egy valakit láttam… de az is teljesen más műsor volt… aki két óránál többet töltött a színpadon… Michael általában két és fél órát volt színpadon. Legalábbis azon a felvételen, amit láttunk, ami a brazil koncerten készült, közel két és fél óra. Az egyetlen, aki közel járt ehhez (a teljesítményhez) és képes volt lenyomni mindezt, az Bruce Springsteen volt. Sosem állt meg. Sosem hagyta el a színpadot.Amikor Michael elhagyta a színpadot, akkor ruhát cserélt, de az tényleg csak egy perc volt. Nem 10! 12 váltás ruhája volt. És már újra fenn is volt a színpadon. Egyébként, érdekelt valakit is, hogy beszéljen a „táncos lába” problémáról? Foglakozott valaki is azzal, hogy hogyan táncolt ez a srác (Michael)? Ki bálványozta Michael Jackson-t? Fred Astaire. Úgy értem, gyerünk (kapjátok már össze magatokat)!
Cory Rooney: Annyi történet van, annyi dolog… Michael nagyon szeretett sztorizgatni. Szeretett beszélni, beszélni és beszélni… mindenről. Minden alkalommal, amikor egy új városba, új helyre érkezett, emlékszem, könyvesboltba akart menni. Bezárták a könyvesboltot és bement vásárolni. Sokat olvasott. Tanítgatott engem, mesélt Afrikáról, hogy milyen gyönyörű hely. Azt mondta: „Tudod, az emberek nem akarják, hogy tudd, hogy Afrika milyen gyönyörű hely, mert akkor nem rabolhatnák el minden kincsét.” „A leggyönyörűbb hely, amit életemben valaha láttam.” Mutatott nekem képeket. Bámulatos volt. Emlékszel, Chris amikor David Blaine élve eltemettette magát?
Chris Apostle: Igen, persze. Ott lógatta a lábát nálunk, a Sony-nál. Te nem emlékszel rá, de akkoriban lógott ott nálunk, amikor a haverod, 50 Cent a kávét hordta nekünk.
Chris Yandek: Ez egy elég kusza történet, de folytasd.
Cory Rooney: Szóval, ez a David Blaine élve eltemettette magát a Trump épületnél.
Chris Yandek: A Trump Tornyoknál.
Cory Rooney: Igen. Amikor mondtam Michael-nek, hogy ez lesz, azt hitte, ugratom. Mondtam, neki „de hát mondom, hogy ez lesz.” Azt se tudta, ki David Blaine. Küldtem neki videókat, meg mindent, akkoriban még nem volt Youtube. Küldtem Michael-nek videókat, hogy bemutassam, ki is az a David Blaine. Lenyűgözte őt. Beugrottunk a kocsiba és elmentünk meglátogatni David Blaine-t, késő éjjel. Elmentünk hozzá.
Kiugrottunk a kocsiból… és ő (Michael) félig-meddig álcázva volt, senki sem tudta, hogy ő az. Kiugrott a kocsiból és odament… ültünk ott… Michael-t lenyűgözte. Vicces volt. Aztán azon nevettünk, hogy azt mondta „Tudod, mit? Az esetek felében azt hiszik, hogy ez nem én vagyok, hanem valaki, aki engem utánoz. Néha kiszállhatok (a kocsiból).”
Chris Yandek: Úgy tűnik, sokszor folytattatok vele magán beszélgetést, beszéltetek valaha a plasztikai műtétekről?
Cory Rooney: Aha.
Chris Yandek: És mit mondott erről?
Cory Rooney: Azt mondta: „Mi a különbség köztem és Sylvester Stallone (vagy bárki más Hollywoodból) között?” Azt mondta: „Na mi?” „A bőrbetegségem… nem akarok fehér lenni.” „Nem próbálok az lenni. De nem tudok ezen segíteni.” „Műtéttel is próbálkoztam, hogy javítsak ezen, meg mással is, amik nem mindig hozták a várt eredményt, de nem ezért változtam világos bőrű feketévé.” „Ami az orromat illet: utáltam, ahogy Stallone is az övét.”
Chris Apostle: Figyeld meg, mit mondott Michael, mit mondott neki az apja.
Cory Rooney: Igen. Azt mondta: „Utáltam az állam. Utáltam az orrom. És akkor mi van? Miért csak én? Miért mindig én? 20 embert is tudok neked mutatni Hollywoodban, akiknek megcsinálták az orrát, száját… használt botoxot, meg mindenfélét.”
Chris Yandek: Még valami, amit megosztanátok?
Chris Apostle: Az egyetlen, amit megosztanék még, a nagybátyám és Bill Crosby jóbarátok voltak. A ’60-as évek végén ő adta nekem életem egyik első lemezét. Azt hiszem, a legelső egy The Monkeys lemez volt. Egy Michael Jackson - Bill Cosby lemezt kaptam tőle. Még mindig megvan. Olyan, mint egy sárga tengeralattjáró (=elég fura) és egy nagyon szép kis könyvecske van benne. Egyike a legkedvesebb tárgyaimnak, alig várom, hogy láthassam szombaton.
A Michael Jacksonnal kapcsolatos egyéb gondolataim… csak remélem, hogy a „földcsuszamlás” múlik majd a következő hetekben. Remélem, elkezdenek majd a vele kapcsolatos jó dolgokról beszélni… ha összeveted a jót a rosszal… ő a leghíresebb ember a Földön. 6 napig éjjel nappal nyomatták a tévéadók.
Ezt csak remélem. Isten áldja őt és adjon neki békességet. Egy nap majd találkozunk és tudom, hogy szét fogja énekelni és táncolni magát.
Cory Rooney: Ami engem illet, vasárnap templomban voltam és beszéltem a lelkésszel, mert valamit tisztázni akartam. Biztos akartam lenni benne, hogy nem fognak támadni, nem okoz problémát, ha úgy fejezem ki magam, ahogyan. Azt mondtam, ne hasonlítsunk senkit Jézushoz, mert senki sincs hozzá fogható. Ha valami hasonlót akarsz látni ebben a világban, akkor az a szórakoztatás világában lesz.
Chris Yandek: Igen. Ilyesmi.
Cory Rooney: Michael számomra, és csak magamról beszélek, de biztos vagyok benne, hogy sok-sok tucat… több százezer ember érez ugyanígy. Michael Jackson Jézus-szerű figura volt számunkra. Az elmúlt 15 évben ezt az embert tönkretették, meghurcolták (bár, szó szerint megfeszítették), rágalmazták, lejáratták, mindenki inkább csak valami rosszat akart mondani róla, például, hogy meg akarta venni az elefántember csontjait… És akkor mi van? Tudod, mit? Én is megvenném.
Chris Apostle: Én is.
Cory Rooney: Szerintem jópofa dolog. Megvenném én is. De mivel Michael-ről volt szó, mindig valami negatívat láttak benne, nem a pozitívat. A szívem teljesen össze van törve. Az inspirációm… az ihlet, amit ettől az embertől valaha kaptam, teljesen kihunyt. Nem tudom… mert nem vagyok egyike a tanítványoknak, vagy ilyesmi, akik követték Jézust és látniuk kellett, ahogyan megfeszítették és ott lógott a kereszten. De biztos vagyok benne, hogy az ő szívüket ugyanúgy megtörte az, mint ahogyan az enyémet Michael halála.
Visszatérve a szórakoztatóiparhoz, örülök, hogy voltak olyan időszakok, amikor független dolgokat csinálhattunk és nem kellett törődnünk a sok képmutató álszenttel, akik körbevesznek minket. Elgondolkodtam azon, milyen lett volna, ha Isten megtiltott volna valamit, hogy az ne történhessen meg Michael-lel. Nem hiszem, hogy valaha is akartam volna ezt érezni. Csak mindig kíváncsi voltam, Istenem, mi lett volna ha… Hát, ez van. És mindaz, ami történt, nagyrészt az, amit gondoltam, hogy történni fog.
Chris Apostle: Cory és én mindennap számtalan alkalommal beszélünk. És ez így volt az elmúlt 20 évben.
Chris Yandek: Én vagyok a megmondhatója…
Chris Apostle: Amikor ez történt és emaileztem Cory-nak, egyszer beszéltem is a feleségével telefonon, de ennyi. Nem hallottam Cory-ról 3 napig. Mailek, telefonok, semmi válasz. Tudtam, hogy gyászol és ez kétségbe ejtett.
Cory Rooney: (Nem válaszoltam neked) mert 3 napig csak sírtam…
Chris Apostle: Hétfőn reggel aztán felhívott, azt hiszem, ez egy ideillő idézet „Ok, hétfő van. Vissza kellene menni dolgozni, mert Michael is visszamenne.”
Cory Rooney: Ez az igazság.
Chris Apostle: Számomra nagyon szívszaggató.
Cory Rooney: Michael visszament volna dolgozni. Ahogy mondtam, a beszerzett ütésekkel, horzsolásokkal… Az egyik legkeményebb ember volt, akit valaha láttam, ez az igazság. Igazi kemény fickó volt, semmi félsz nem volt benne.
Chris Yandek: Meséltél másról is, amivel a média egyáltalán nem foglalkozott. Arról, hogy a szórakoztatóipar mennyire nem foglalkozott vele, hogy ez az ember mit jelentett, milyen fontos volt.
Cory Rooney: Igen.
Chris Apostle: Nem, távolról sem.
Cory Rooney: Még a felszínt se kapirgálták meg…
Chris Yandek: Tudod, ebben napi 24 órás híráradatban, az a fontos, hogy mit adok ki, milyen gyorsan és ki hallja.
Cory Rooney: Azt hiszem, (egy idő után) ejtik a témát, mint bármi mást a világon. A hírek, ez az egyetlen oka, hogy a National Enquirer létezik.
Chris Yandek: Hogy még létezik. Nem vagyok benne biztos, hogy bármelyikőtök is hallotta, de a Vibe Magazine ma bezárt. Azon sem lepődnék meg, ha National Enquirer is csatlakozna hozzá. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de az elmúlt fél évben nekik is anyagi gondjaik voltak. Függetlenül attól, hogy a neten működnek.
Cory Rooney: Azt hiszem, ahogy már mondtam… Tudod, mit? Ez szabadságot ad az embereknek, hogy helyesen cselekedjenek.
Chris Yandek: Igen, a lemezekkel kapcsolatban.
Cory Rooney: Az Enquirer-rel ellentéteben a Star Magazine a pénztárak közelében található, hogy amikor bemész, mindjárt láthasd a baromságot a címlapon. Michael Jackson magasnyomású kamrában alszik.
Chris Apostle: Nem. A múlt heti sláger az „Obama homokos” volt.
Cory Rooney: Erről beszélek (nyuszómuszó), elég ebből. Azt hiszem, mindig is az egyszerűbbet fogják választani, ahelyett, hogy valóban megszámolnák, hogy hány gyerek életét változtatta meg, vagy hány gyerekre hatott, amit Michael Jackson tett. Még egy tény, amivel sosem törődtek. Mindkét fiú, aki megvádolta Michael-t… ők, vagy a szüleik korábban részt vettek csalásban, vagy hasonlóban.
Chris Yandek: Emlékszem az utóbbi esetben, a nő JCPenny-t próbálta perelni a szerzett sérülésekért, vagy valami ilyesmi. (Ismerjük a sztorit, szegénykéket bántalmazta a biztonsági őr, meg még szexuálisan molesztálta is… Bottal nem piszkálná meg senki…)
Cory Rooney: Aztán meg George Lopezzel próbálkoztak. Azt próbálták elhitetni, hogy ellopta a pénzüket, amíg a boltban tartózkodtak, de valójában ők loptak tőle.
Chris Yandek: Ezt úgy kb. 10 másodpercben említették meg, egyetlen egyszer.
Cory Rooney: Mert ez nem fontos az embereknek.
Chris Yandek: Mert ők nem olyasvalakik, akik fontosak lennének a nagyközönség számára, nem kiemelkedőek, akik iránt érdeklődnének. Ki a fene ez már megint?
Chris Apostle: A média elkzdte ezt az őröletet OJ Simpsonnal. Aztán Bill Clinton. Jól elintézték Clintont. Aztán George Bush következett, akit egyébként nem szeretek és nem is támogattam (=nem rá szavazott), de a média igencsak jó munkát végzett vele is. Most Michael Jackson van terítéken, és ne ámítsuk magunkat, jövőre, vagy két év múlva ismét az elnökkel fognak foglalkozni.
Cory Rooney: Majd Michael Jordan után mentek, a szerencsejáték miatt.
Chris Yandek: Szerencsejáték és hűtlenség, semmi meglepő, az igazat megvallva mindennapos a sport és a szórakoztatás világában. Ez egy ilyen világ.
Cory Rooney: Ostoba dolgokat csinálnak. Kobe Bryant igazán elcseszte. Igazán. Érted? És ez tönkretette őt. Rögtön bejelentették, oh, itt van Lebron James, a király.
Forrás: CYInterview.com
